Moszkva egyik külvárosában, egy felhagyott raktárépületben a található a Szovjet Játékgépek Múzeuma. A múzeum abba az időbe repít, amikor egy menet a flipperen 15 kopejkába került.
A múzeum alapítói, Alexander Stakhanov, Alexander Vugman és Maxim Pinigin kiskamaszként kedvelték meg a játéktermet, ahol felnőtt és gyerek egyaránt lehetett tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. Amikor a régi játékok kikoptak a termekből, elhatározták, hogy megmentenek egyet. A történet ebből a moszkvai garázsból indult:
Az egyetlen gépből hamarosan egy tucat lett, ezért 2008-ban megnyitották a saját játéktermüket, a Szovjet Játékgépek Múzeumát. Hogy milyen lehetett egy játékterem a Szovjetunióban? Valami olyasmi, amit a Kenguru című magyar filmben is láthatunk:
Tágas tér, fehér falak, vidám színű játékgépek, szerdán szünnap. Furcsa, mégis érthető: a „szocialista erkölccsel” összeférhetetlen lett volna egy játékbarlang. Ugyanez az ártatlan hangulat fogad a moszkvai múzeumban is:
Soha korábban nem hallottam a 700 RS BMW-ről, pedig: nem tudnátok hirtelen modellt mondani, ami nagyobb vágyat ébresztene bennem egy kis autózásra. Annyira a “bare essentials”-re, vagyis a meztelen lényegre fókuszál, hogy nyugodtan nevezhetjük ZEN BMW-nek, a szó egyébként elmélyülést jelent. A jól megvalósított elmélyülés feltételezi minden sallang elhagyását, ami az RS esetében elvitathatatlanul meg is valósul. Ha az alábbi képen még nem látszana, látszik majd a műszerfalon rögvest.
De honnan is származik ez a kis konzervdoboz? Hát a 700-asból, amit nagy büszkeséggel gyártottak 1959 és 65 között; több mint 190,000 darabot. Most figyeljetek: 700 köbcentis motorja kéthengeres boxer motor volt, 30 lóerőt teljesített. A Coupé verzió 30 másodperc alatt érte el a 100km/h-t (ne nevessetek), hogy aztán 125km/h-ig meg se álljon. Nagy siker lett az 59-es Franfurti Autószalonon való debütálása után, az autós újságírók imádták, a nép vette, a 700-as sikerrel vezette ki a BMW-t az anyagi csávából, amiben akkoriban nyakig benne volt. 1960-ban 35.000 darabot adtak el belőle, úgy, hogy a vevőknek hosszú hónapokat kellett várniuk rendelésük után. Ami ennél sokkal megdöbbentőbb: ezzel a darabszámmal a 700-as a BMW éves bevételének 58%-ról gondoskodott. Hiába, sok víz lefolyt azóta a Dunán.
Na ezt a 700-ast kezdte el farigcsálni a gyár RS név alatt, hogy verseny-pedigréjét javítsa vele. A csővázas, alumínium testű versenyautó motorjának teljesítményét a gyári 30 lóerőről 70-re tornászták fel. Ha kevesellnétek, érdemes megemlíteni, hogy mindössze 600kg-ot kellett mozgásba hoznia, így a 200km/h-s végsebesség mondhatni gyerekjáték volt az RS-nek. Hans Stuck például (Hans-Joachim Stuck édesapja) az 1960-as Német Hegyi Felfutó Bajnokságot egy 700 RS-ben nyerte meg, alább ő koncentrál elmélyülten a fotón:
Na és ez az a műszerfal, amire céloztam a bevezetőben. Minden sallang elhagyása, elmélyülés, a meztelen lényeg megvalósítása. Mutassatok valamit, amit el lehet még venni ebből az autóból, és máris bizonyítottátok tévedésemet. De félek; nincs itt tévedés.
A sorozatgyártott 700-as reklámjai megközelítették a Volkswagen ikonikusainak színvonalát, grafikában, fotózásban, reklámfilmben egyaránt. Jó, alulról súrolták csak, de az is nagy szó. Néhány ízelítő:
Hát ez volna az 700 RS. Tegye fel a kezét, aki nem vinné örömest táncba?
A cikkhez használt fotók és ismeretanyag forrása a Wikipedia, a IEDEI blog, és a Ausmotive.com weboldalak voltak. Folytatjuk Facebookon?
Az 1960-as évjáratú “Rolling Donuts Bus” (Guruló fánk busz) 45 éven át pihent egy légkondícionált, száraz garázsban, valahol Ohioban. A történet egyszerre bájos, és szomorú. Egy ohioi vállalkozó vásárolta R. B. Kuhn fairborni Volkswagen kereskedéséből, 2.269 dollár és 17 centért. Ötlete az volt, hogy fánkot árusít belőle a környéken található GM gyártelepeken, amik szép számban díszítették a vidéket a 60-as években. A busz tehát gurult is át az akkor még létező “Rolling Donut Company” nevű büfékocsi építő céghez, ők pedig nagy rutinnal alakították át fánkos kocsinak; szereltek bele sütőt, tésztakeverőt, generátort… mindnet, amit a korabeli előírások kötelezővé tettek egy ilyen vállakozás üzemeltetéséhez.
Jay D. Tyree-t, az átalakítást végző cég ügyvezetőjét egy akkoriban született különleges Volkswagen reklámban idézték is (lásd a képek között lejjebb), annyira dícsérte a kisbuszt. Mint mondta: “A többi jármű egyszerűen nem működik. Túl nagyok,és túl sokba kerül az üzemeltetésük. De a Volkswagen csodásan és gazdaságosan működik.”
Az átalakítást követően a kisbusz tulajdonosa felvett egy péket, hogy a környék ipartelepei közt ingázva vezesse és “vigye” a bizniszt. Látszólag minden remekül is ment, egészen addíg, amíg a tulajdonos rá nem jött, hogy alkalmazottja (akiben megbízott), lopja a bevételt. Annyira undorítónak találta a helyzetet, hogy nyomban kirugta az alkalmazottat, a buszt pedig leparkolta egy zárt, fűtött garázsban, ahol az mozdulatlanul pihent a következő 45 évben.
Hogy pontosan milyen úton vált ismét eladóvá, nem világos. A lényeg viszont, hogy a most 80.000 dollárért kínált fánkbuszon állítólag a gumikon kívül az utolsó csavarig minden eredeti. A gumik a biztonságos közlekedésre alkalmatlan, bár használható allapotban voltak, ezért döntött az eladó a csere mellett.
Látni fogjátok, hogy a sofőroldali ajtón még szerepel az első olajcsere matricája, rajta a dátummal: 1960, június 20. A műszerfalon a sebességmérő óra mutatója hófehér; szokatlan egy 50 éves autó esetében, általában besárgulnak. A gumikéderek úgy néznek ki, mintha cserélték volna őket, pedig nem. Minden más, kopó alkatrész is kiváló állapotban van, köszönhetően a meleg, szellőző garázsnak. A busz összesen 10.000 km-t tett meg rövid karrierje során.
Jöjjenek a képek:
És akkor lássunk róla egy videót is… sajns nem sül benne fánk:
Fotók és forrás: renn-spot. Tetszett ez a bejegyzés? Akkor csatlakozz Facebook oldalunkhoz, és nem maradsz le a következőről sem.
Az Amazonas a világ leghosszabb folyója. Legszebb részei a mai napig nehezen megközelíthetőek, nem csoda, hogy mindig akad európai és amerikai turistákból, akik hajlandóak mélyen a zsebükbe nyúlni, hogy láthassák a folyóvidéket. Lehetőség szerint minél nagyobb kényelemből persze. Ezt az igényt elégíti ki néhány éve a legmagasabb fokon az Aqua Expeditions, amely folyami hajókirándulásokat szervez két, saját építésű, lenyűgöző hajón, az M/V Aqua és az M/V Aria fedélzetén. Luxus körülmények között.
Az utazás a perui esőerdő legnagyobb városából, Iquitos-ból indul. A 400.000 lakosú várost csak repülővel, vagy hajóval lehet megközelíteni. Ha személyes élmény nem is fűz sokakat Iquitos-hoz, filmes talán igen. Werner Herzog Fitzcarraldo c. filmjében a megszállott, operarajongó főszereplő itt szeretné felépíteni operaházát, de ehhez rengeteg pénzre van szükség. Reménytelen tervet eszel ki, mellyel a pénzt egy elérhetetlen vidéken beszüretelt kaucsukból igyekszik kitermelni. Ehhez viszont egy gőzhajót át kell vonszolnia néhány száz méternyi szárazföldön. A forgatás egyébként valódi hajókkal, valódi vonszolással, rettenetes forgatási körülmények között zajlott. Ha láttátok, ismeritek a sztorit, ha nem, nézzétek meg, szép film.
Visszakanyarodva a luxushajókhoz; 3, 4, vagy 7 ájszakás utakat lehet rajtuk foglalni. A 12 kabinos úszó szállodák fedélzetén értelemszerűen meghitt, tumultus nélküli hangulatban zajlik az utazás. A szobájukba visszavonuló utasok pedig panorámakilátást kapnak a partokra. A hajó nagyjából az alábbi folyószakaszt járja be:
Az újabbik hajót (M/V Aqua) a neves építész, Jordio Puig építész tervezte, a kivitelezést Iquitos kikötőjében végezték el, 13 hónap alatt. Ötcsillagos luxusszállót Európában is kihívás építeni, hát még itt, az isten háta mögött. A kemény körülmények közötti hajóépítésről szóló rövid filmbe érdemes belenézni:
És akkor jöjjön egy adag fotó a hajókról, belsejükről, és a látnivalókról:
Eric Staller amerikai művész ma hétszemélyes biciklijével került fel a polaroidok közé, mégsem ez leghíresebb műve. A nyolcvanas években kezdett el dolgozni Urban UFOs sorozatán, melynek első darabja a Lightmobile. A Lightmobile egy 1967-es Volkswagen Bogár, melyre 1659 számítógép vezérelte … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Technológiai maszlagnak tűnt a PHILIPS és a BASF mail fiókunkban landolt levele. De nem az. Röviden a lényeg: a két nagy cég közös fejlesztése nyomán létrehoztak egy olyan napelemet, ami átlátszó, ráadásul világítani is tud, mert van benne valami organikus … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Hosszú kihagyás után, idén májusban használtam újra analóg fényképezőgépet, az Ariel Atom tesztvezetésén. Megtetszett a dolog, és nem hagyott nyugodni: a nyaralásra már nem a digitális gépemet vittem, hanem apám Smena 8M-jét. A Smena 8M a világ leggyakoribb fényképezőgépe: 1970 … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
1976 nyara, Párizs, 37 fok. Jean-Pierre Lihou, egy fiatal festőművész alsónadrágra vetkőzött, és festeni kezdett. Nem vászonra, hanem egy Citroën GS-re. A végeredmény művészet: “GS aux flèches” Lihou 1975-ben kezdte festeni Énergétiques című sorozatát. A képeken a természet energiáját, a mozgást, a feszültséget … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Mi a Pornószerda? Minden, ami nem fért fel a Stipistop szexi Facebook falára. Nagy dózisú pornográfia a hét közepén, hogy valahogy kibírjátok péntekig. JPG tenger. Hajóra fel!
Ki volt Charles Pozzi? Egy ember, aki szín lett. Nézzük meg, milyen történet húzódik az Ferrari „521 DS” színkódja mögött! Máté szerint ez a legjobb fénykép az F40-ről: Szerintem meg ez: Csendesen, vizesen, egyedül áll egy parkolóban, be van törve az … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Mi a Pornószerda? Minden, ami nem fért fel a Stipistop szexi Facebook falára. Nagy dózisú pornográfia a hét közepén, hogy valahogy kibírjátok péntekig. Hajóra fel!
Találtam egy enyhén hibbant projektet. Mert ugyan gördeszka rámpát építeni otthon egyáltalán nem szokatlan dolog, mindez tonnányi mikrofonnal, MIDI konverterekkel és több méternyi audiokábellel egybekötve már más tészta. A Syntheshredder ugyanis hangszer lesz, ha majd elkészül. A rajta guruló, ugrató, … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Mi a Pornószerda? Minden, ami nem fért fel a Stipistop szexi Facebook falára. Nagy dózisú pornográfia a hét közepén, hogy valahogy kibírjátok péntekig. Hajóra fel!
Mi a Pornószerda? Minden, ami nem fért fel a Stipistop szexi Facebook falára. Nagy dózisú pornográfia a hét közepén, hogy valahogy kibírjátok péntekig. Hajóra fel!
1931 március 29-én Léghajó érkezett Budapestre, és leszállt a Csepel szigeten. A léghajó az LZ 127 Graf Zeppelin volt, fedélzetén Horthy Miklóssal és Karinthy Frigyessel. A nagymamám 1931-ben hat éves volt. A szüleivel az óbudai házuk előtt álltak, és figyelték, ahogy … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Egy népről, mely fejébe vette, hogy a tengerszint alatt fog élni, nyugodtan kijelenthetjük, hogy kissé hibbant. Bár a hollandok nem éppen autóiparukról híresek, ha belefognak, az őrületből természetesen oda is jut. Íme a Savage Rivale, a négyajtós, keménytetős szuperkabrió. 7 … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Mi a Pornószerda? Minden, ami nem fért fel a Stipistop szexi Facebook falára. Nagy dózisú pornográfia a hét közepén, hogy valahogy kibírjátok péntekig. Hajóra fel!
Mi a Pornószerda? Minden, ami nem fért fel a Stipistop szexi Facebook falára. Nagy dózisú pornográfia a hét közepén, hogy valahogy kibírjátok péntekig. Hajóra fel!
Mi a Pornószerda? Minden, ami nem fért fel a Stipistop szexi Facebook falára. Nagy dózisú pornográfia a hét közepén, hogy valahogy kibírjátok péntekig. Hajóra fel!
